István király

1038-ban vagyunk. Nagyboldogasszony ünnepére készül Székesfehérvár. Ez a király utolsó napja. A polgárháború küszöbén áll az ország. Egy monumentális uralkodó szembenéz egész életművének kárba veszésével. István tette történelmi távlatból nézve a Vazul unoka, Szent László sorsán keresztül új fénytörésbe kerül.

A keresztény–magyar azonosság- és küldetéstudatról a király ezt mondja a drámában: „Lám, lám! Vazul meg azt veti szememre, hogy a keresztény ölte meg bennem a magyart. Ti nem értitek, hogy ez a kettő nem kettő, hanem egy. De eggyé kell lennie, mert meghalunk, ha eggyé nem lesz.”

Sík Sándor örök érvényű műve a soproni színház idei évadának egyik legfontosabb kérdéséről szól: kik vagyunk, honnan jöttünk, hol a helyünk a világban.