MOZART NAP 3.: F-dúr szimfónia / B-dúr zongoraverseny ( Concerto Budapest szervezésében )

Mozart-nap 3.: Spányi Miklós és a Concerto Armonico

Mozart: F-dúr szimfónia, K. 43                                
Mozart: B-dúr zongoraverseny, K. 238       

Közreműködik: Spányi Miklós  (csembaló), Concerto Armonico  (művészeti vezető: Spányi Miklós, koncertmester: Homoky Gábor)


Wolfgang Amadeus Mozart: F-dúr szimfónia, K 43

A Mozart-család 1766 novemberében, három és fél év európai utazás után tért vissza Salzburgba, de kevesebb, mint egy évig maradtak otthon. Bécsbe indultak, hogy Leopold megmutassa, milyen óriási tempóban fejlődött fia a legutóbbi bécsi látogatáshoz képest. Megérkezésük után azonban hiába várták az udvar meghívását, ráadásul kitört egy himlőjárvány, mely a császári családot sem kímélte. Amikor aztán Mozarték bécsi szállásadójának gyermekei is megbetegedtek, Leopold a biztonság kedvéért Brnóba, majd Olmützbe tette át székhelyüket. A betegséget azonban nem úszták meg, előbb Wolfgang, majd Nannerl lázasodott be, Wolfgang olyan súlyos állapotba került, hogy napokra elveszítette a látását. Közel négy hónap telt el, mikor a császári család végre fogadta őket Bécsben. Az F-dúr szimfónia kéziratán két város neve szerepel, Olmütz (áthúzva) és Bécs. Maynard Solomon írja az ebben az időszakban írt zenekari darabokról: „bizonyítják, hogy Mozart mennyire magába itta a bécsi szerzők, Vaňhal, Dittersdorf, Hofmann, Haydn és Gassmann műveinek retorikáját és szerkezeti elemeit. Ezeknek az alkotóknak a négytételes szimfóniáira – a korábbi itáliai példákkal összevetve – teátrálisabb kifejezőerő, tágasabb átvezető szakaszok, valamint az ellenpont szabadabb használata volt a jellemző.”

 

Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr zongoraverseny, K 238

A B-dúr zongoraverseny 1776-ban keletkezett, Salzburgban. Mozart szerette volna megjelentetni nyomtatásban, de erre végül csak halála után, 1793-ban került sor. Két olyan előadásról (egy müncheniről és egy augsburgiról) is tudunk, ahol a szólót Mozart játszotta. A darabot nem sokkal később, Mannheimben is műsorra tűzték, itt Mozart nagyon tehetséges, később zeneszerzőként is aktív növendéke, a mindössze tizennégy éves Rosina Theresia Petronella Cannabich (1764–1839) adta elő. „Nagyon szép és illedelmesen viselkedő lány, korához képest kifejezetten józan gondolkodású, komoly, és csak ritkán szólal meg. Olyankor viszont csupa báj és barátságosság” – jellemezte egyik levelében Mozart. Nagyon is valószínű, hogy a fentebb említett hangversenyeken a szólóhangszer nem fortepiano, hanem csembaló volt.