Nem tudom, mi lesz ebből.” Írta egy 1845-ös levelében Schumann, s alighanem erre a motívumra ismerhetünk rá az ekkor keletkezett II. szimfónia első tételének indító fanfárjaiban. A levél éppenséggel Mendelssohnnak volt címezve, s egy évvel később Lipcsében ő is vezényelte ennek az öngyógyító céllal született szimfóniának az ősbemutatóját.
„Rendkívül zárkózott, titokzatos ember volt [...] remeteéletet élt, és nem szívesen beszélgetett. [...] Természetesen nekem többet mesélt saját műveiről, mint másoknak, hiszen nagyon közeli kapcsolatban álltunk.” Így emlékezett vissza az életének második felét Svájcban töltő Veress Sándorra műveinek nagyhatású propagátora, a nyolcvan évet elérve is fáradhatatlan Heinz Holliger, aki ezt a koncertet egy Veress-művel nyitja majd: a harmincéves kora táján komponált, hattételes kamarazenekari Divertimentóval. Holligert ugyancsak baráti és meghitt kollegiális kapcsolat fűzi a koncert szólistájához, Várjon Déneshez, aki ezúttal a német zenei romantika első nemzedékének két mesterét, Mendelssohnt és Webert idézi majd elénk játékával. „Egy ideje nagyon dobol és trombitál bennem valami (C-trombitákon).
VERESS SÁNDOR: Divertimento
MENDELSSOHN: I. (g-moll) zongoraverseny, op. 25
– szünet –
WEBER: Konzertstück, op. 73
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
Közreműködik: Várjon Dénes zongora
Concerto Budapest
Vezényel: Heinz Holliger
A még mindig csupán harminckét esztendős grúz csodazongorista, Khatia Buniatishvili közel egy évtizede…
A koncert nyitószáma, Liszt Ferenc Les Préludes című szimfonikus költeménye 1854-ben, Weimarban hangzott…
