Ferenc Temesi

Temesi Ferenc (Szeged, 1949. november 30. -) kortárs magyar író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró. Legfontosabb regénye az 1986-1987-ben megjelent kétkötetes Por. E művével létrehozta a „szótárregény” műfaját (egyidőben Milorad Pavics Kazár szótár című szerb lexikonregényével, 1984-ből).

Élete:

Temesi Ferenc 1949. november 30-án született Szegeden Temesi Ferenc és Tóth Etelka gyermekeként.

1974-ben a Szegedi Egyetem (az akkori József Attila Tudományegyetem) magyar–angol szakán szerzett diplomát. Közben 1971-ben egy londoni egyetem diákja volt.

Budapesten az Egyetemi Könyvtárban, majd a Fiatal Művészek Klubjában dolgozott. 1975-től szabadfoglalkozású író. 1983-ban részt vett a One World Poetry amszterdami költői világfesztiválon. 1988-ban tanulmányúton járt Kínában. Részt vett az Iowai Nemzetközi Írói Programban, valamint az 1991-es mexikói nemzetközi prózaírói világszimpozion munkájában.

Stílusa:

Írói világa színes, különféle élményterületekből táplálkozik: a szegedi hagyományból éppúgy, mint az angolszász lírából, vagy az 1970-es évek avantgárdjából és popzenéjéből. Regényeiben sokszor eljátszik a forma adta lehetőségekkel, írt már regényt például tarot és Ji-King jóslatokra, sakkjátszmára.

Néhány művéről röviden:

A Látom, nekem kell lemennem című pályakezdő elbeszéléskötete a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló – többségében játékos és ironikus – kísérletek gyűjteménye (keresztrejtvény formájú novella, „egyperces-utánzat”, vendégszöveg-szerkesztmény, szótárcikk alakú elbeszélés stb.).

Por című regénye az avantgárddal való személyes leszámolás igényével készült. Ő írja le a műben, hogy ez lenne az első magyar tudatosan posztmodern nagyregény. A leszámolás azonban ironikus, mert jóllehet a regény a legősibb történetmondó formákat eleveníti fel, az író szótár formában szerkesztette, a történeteket a címszavak hálójába rejtette. A szótár pontosan hatszázhatvanhat szócikket tartalmaz.

Legújabb regénye, a Kölcsön Idő lapjain egy képzeletbeli folyóirat egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből, és apró formákból bontakozik ki a regény bonyolult, mégis rendkívül olvasmányos szövedéke.

Művei:

* Látom, nekem kell lemennem (elbeszélések, 1977)
* Por I-II. (regény, 1986-1987)
* 3. könyv (elbeszélések, 1988)
* A szív böjtje (kisregény, esszék, 1991)
* Pejote (kisregény, 1992)
* Híd (regény, 1993)
* Pest (regény, 1996)
* Arborétum (színmű, 1997)
* A zsidó Isten Debrecenben (elbeszélések, versek, 1997)
* Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel? (válogatott elbeszélések, 1998)
* Az éjféli utas (elbeszélések, 2000)
* Királyáldozat (regény, 2000)
* Babonáskönyv (elbeszélések, 2001)
* Gabo meg a halál (elbeszélések, tárcanovellák, 2003)
* Jaj, ha Anyám látna…! Ha egy szegedi író, egy humorista és egy dobos visszanéz… (Nagy Bandó Andrással és Kelemen Istvánnal közösen, magánkiadás, 2003)
* Kölcsön Idő I-II. (regény, 2005-2006)
* Amszterdam stb. (regény 2008)

Társasági tagság:

* Magyar Írószövetség választmányi tag 2001-től
* Magyar PEN Club alelnök 2001-től
* Magyar Művészeti Akadémia 2004-óta

Díjai:

* Déry Tibor-jutalom (1987)
* József Attila-díj (1988)
* Magvető-nívódíj (1988)
* A jövő Irodalmáért-díj (1988)
* Nagy Lajos-díj (1992)
* Év Könyve Jutalom (a Hídért) (1993)
* A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
* Tekintet Díj (1997)
* Pro Literatura (2002)
* Bertha Bulcsu-díj (2003)
* Szépirodalmi Figyelő díj (2007)
* A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011)