Mitológia, mediterrán színek, irodalom… Schumann egyetlen operája, a germán mitológiai témát feldolgozó Genovéva alig pár előadást ért meg, ami a szerzőnek újabb depressziós mélyrepülést okozott. Nem úgy, mint az opera borongós hangulatú nyitánya – ez különös módon jóval a libretto előtt elkészült, és már a maga korában Európa-szerte számos hangversenyen elhangzott. A mediterrán és kubai ritmusok egzotikuma minden másnál erőteljesebb hatást gyakoroltak a kor francia zeneszerzőire. A Havanaise és a Bevezetés és Rondo cappriccioso, Saint-Saëns két népszerű zenekarkíséretes hegedűdarabjának első előadói ráadásul a leghitelesebb interpretátorok lehettek: a kubai Rafael Díaz Albertini és a spanyol Pablo de Sarasate. A napfényes hangulatot viszi tovább Mahler legderűsebb, legtöbbet játszott szimfóniája, a 4. is. Ha az első három Mahler-szimfónia a lét és Istenlét komoly kérdéseit taglalta, úgy a 4. a mennybéli életet ábrázolja, méghozzá egy gyermek szemével láttatva. Eredete és megértésének kulcsa Mahlernek A fiú csodakürtje népi verseskötet iránti elfogult szeretetében rejlik, lelki rokonsága egy korábbi éra naiv romantikájával, amely tele van a tavasz ártatlan örömeivel, virágokkal és madarakkal, és egy olyan világgal, amely mentes minden gondtól, kivéve az örökkévaló gondot, hogy ő vajon viszontszeret-e engem…